A gödöllői kastély közelmúltjáról meghirdetett riportpályázatunkon harmadik díjat nyert tavaly: az egykor itt működő szociális otthon egyik munkatársával készített interjút. Egyértelmű volt, hogy ezután folytatja velünk a munkát, ezért azonnal jelentkezett a „ZÁR(OL)VA” című kiállítás-rendező projektünkre. Egy dolog okozott csak neki fejtörést: a kutató, a tervező vagy a kommunikációs csoportban dolgozzon. Ezért mindháromban dolgozott. Rengeteget. A múzeum számára természetes közeg, mert otthon évek óta saját gyűjteményét gyarapítja.
Mi vonz Téged a régi tárgyakban? Miért kezdtél el régiségeket gyűjteni?
Az egész úgy kezdődött, hogy a dédszüleim elhunytak, eladtuk a lakásukat, és maradt 3 darab 50-es évekbeli szék. Nagyon megtetszettek, és még aznap hozzám is kerültek. A többi meg jött sorban, rokonokat, ismerősöket kérdezgettem körbe: kinek van esetleg valami régisége. Nagyon sok tárgy mamáméktól jött össze, mivel rengeteg dolgot meghagytak.
A „ZÁR(OL)VA” című időszaki kiállításunkhoz számos tárgyat kölcsönöztél. Emlékszem, amikor az orosz tolmácsnál interjúztunk, és a szovjet diákok egyenruhájáról volt szó, a „ködvágó sapka” hallatán mi csak néztünk egymásra, aztán Rád, mert Balázs állította, hogy Neked biztosan van az is. És tényleg. Honnan szerzed a tárgyakat? Mi alapján választasz?
Eleinte nagyjából mindent gyűjtöttem, aztán amikor már kicsit jobban benne voltam a szakmában, két fő csoportot választottam: a magyar Lemezárugyár Játékai és a híradástechnikai készülékek. Facebookon rengeteg régiség-csoport van, viszont legtöbbször a Vateráról és környékbeli régiségboltokból szedem össze a tárgyakat.
Van-e kedvenc korszakod, témád?
Kedvenc korszak.... hát, ha úgy nézzük, két kedvenc korszakom van: a 30-40-es évek és a 60-as évek. 30-40-es évekből főleg rádió, gramofon, kisebb használati tárgyak vannak. A 60-as évekből pedig szinte minden: a lemezjátszótól a bárszekrényig, az egyenruhákig minden van!
A projekt során minden lehetőséget megragadtál, hogy új ismereteket szerezz. Sok kiváló szakemberrel, gyűjtővel, riportalannyal találkoztál – hiszen a tárgytisztogatástól az interjúzásig mindenben részt vettél. Mi volt a leghasznosabb tapasztalat a közös munkában?
A legfontosabb szerintem a kommunikáció. Bele kell élni magad abba a korszakba, amiről épp egy riportalany mesél. Rengeteg életet hallottam, hogy ki, hogy kapcsolódik a kastélyhoz, volt, aki itt lakott, valaki itt dolgozott, és valaki pedig ide járt vásárolni. Megannyi élet, de volt egy közös szál: és ez a kastély.
Riport közben, a szolgálati lakásokban felnőtt „gyerekekkel”. Riportalanyok: Nagy Diána, Emőkey Balázs, a kamerák mögött: Füstös Fruzsina, Radimszky Balázs
A kiállítás első termében egy magyar honvédségi szolgálati lakást rekonstruáltunk. A falfestéshez Te hoztad a nemrég vásárolt festőhengereket a gyűjteményedből, sőt, vállaltad, hogy életedben először hengerezett falfestést készítesz. A képkeretezés, függesztés sem okozott problémát. Otthon is barkácsolsz, kézműveskedsz?
Igen sok tárgyamat, például a kisebb bútoraimat én szoktam rendben tartani, esetleg felújítani. Ha van időm, szívesen barkácsolok, de ez inkább a nyári hónapokra jellemző.
Fótra jársz középiskolába. Több mint 100 órát dolgoztál velünk, suli mellett is. Mit szóltak ehhez otthon és az iskolában?
Hát szinte szóhoz sem jutottak, amikor mondtam nekik a kiállítást, és hogy mennyit segítettem benne. Nagyon lelkes volt az osztályfőnököm és az osztályom is.
Maradt időd emellett másra? Évek óta néptáncolsz…
A nyaram szinte tiszta rohanás volt, ilyen mozgalmas nyaram tényleg nem volt még, hol a kiállításba kellett menni, hol fellépni a tánccsoporttal. De azért vásárolni is volt időm: egy gyönyörű 1942-44 között gyártott Orion rádiót!
A projektünk tagjai közül néhányan rendszeresen tartanak tárlatvezetéseket a közösen létrehozott kiállításban. Te vagy az egyik tárlatvezetőnk. Mit tapasztaltál: mi a látogatók véleménye?
Eddig szerencsére csak pozitívat mondtak az emberek, de nehéz elhinniük, hogy nem is olyan régen még idősek laktak a kastélyban és szovjet laktanya is berendezkedett ugyanakkor, ugyanitt. De mindenkinek tetszik a kiállítás és remélem még jó sokan fognak eljönni megnézni!
A kiállításhoz saját reklámfilmet forgattatok, Radimszky Balázs forgatókönyve alapján. Az igen jó hangulatú forgatáson saját egyenruhádban, nagyon meggyőzően alakítottad a szovjet laktanya-parancsnokot. Hogy tetszett a filmezés?
Az egyik legjobb emlékem természetesen a forgatás volt, ahol annyit röhögtünk, hol kínunkban, hol már saját magunkon….
A legemlékezetesebb élményed?
Sok érdekességgel gazdagodtam a nyáron és remélem, még fogok is. De a legemlékezetesebb az volt, amikor november 7-én a kiállítás-megnyitó volt, azt sose fogom elfelejteni… Rengetegen jöttek el, szinte be se fértek a díszterembe. Örök emlék marad!
Mik a terveid érettségi után?
Mindenképpen ebben az irányban szeretnék tovább tanulni. Már gondolkodom, hogy esetleg restaurátor legyek vagy itt dolgozzak a kastélyban. De sajnos, még ha úgy nézzük, messze van az érettségi!
Mi hiányzik még a gyűjteményedből? Mivel lehetne Neked a legnagyobb meglepetést szerezni?
Az 50-es éveknél korábbi rádiókkal, gramofonnal és lemezekkel, játékokkal, katonai felszerelésekkel… De a legnagyobb álmom egy második világháborús légvédelmi riasztó. Már egyszer ki is próbáltam egyet, brutál hangja volt! Az lenne a gyűjteményem gyöngyszeme!
Faludi Ildikó
A „ZÁROLVA” című kiállításról bővebben ITT!
Fotók: Füstös Fruzsina, Korondi Judit, Gödöllői Királyi Kastély Archívum
