Bár régóta ismertük Kingát „látásból”, nyugodt, szemlélődő természete miatt általában nem vetült rá reflektorfény. Aztán egyszer csak megnyerte a Bye-bye Szása! című pályázatunkat, és csatlakozott a csapathoz. A közös munka folyamán kiderült, hogy szerénysége kutató szemlélettel, törhetetlen lelkesedéssel és remek humorral párosul.

• Kinga, mi volt az indíttatásod, amiért a kastély projektjéhez csatlakoztál? Hogy kerültél hozzánk?

Tavaly tavasszal volt egy ugyanezzel a korszakkal foglalkozó helytörténeti pályázat, a Bye-bye Szása, és a Kérdezd a Nagyit!, én is indultam rajta. Utána kaptam egy e-mailt, hogy van-e kedvem csatlakozni ehhez a csapathoz.

• Mit vártál a projekttől, mire számítottál?

Igazából nem tudtam, mert még nem csináltam ilyet, de ezerszer jobban sikerült, mit ahogy először elgondoltam. Azt hittem, hogy majd csak állni fogunk, és megkérdezitek, hogy mit rakjunk a kiállításba, és ti azt elintézitek. De sokkal jobban belevontatok minket a munkába, sőt egyenlő munkatársként tekintettetek ránk.

• Nem volt nehéz, hogy ennyi mindent rátok bíztunk?

Nem! Azért csináltuk, mert élveztük, meg érdekel minket. És ha az ember olyasmit csinál, amit szeret, akkor az nem nehéz.

• Te az gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskolába jársz és zenei tagozatos vagy. A sulid régen is kapcsolatban állt a kastéllyal. Ennek köze van ahhoz, hogy téged is ennyire érdekel?

Tetszett, hogy régen jártak ide az Erkelből is énekelni, műsort adni az időseknek. Meg a történelem tanárom, Géczi Ildikó is nagyon jó volt az Erkelben, nagyon érdekesen mesélt, és a történelmet már akkor megszerettem.

• És ehhez képest többet, vagy mást tapasztaltál a munka során?

Nem csak történelmet tanultunk, hanem kiállításrendezést, tárlatvezetést, és tárgyakkal is foglalkozhattam. Én a kommunikációs csoportba jelentkeztem, főleg azzal a csapattal dolgoztam, de részt vettem a tárgyak tisztításában is, meg én írtam a fényképalbumot. A reklámfilmet is a kommunikációs csapattal forgattuk. Ott én voltam a csapó!

• Olyan volt, ahogy elképzelsz egy filmforgatást?

Nem tudtam, hogy zajlik, de az nagyon meglepett, hogy Balázs meg Fruzsi ilyen profin kezeli a dolgokat, milyen tökéletesen tudja, mit akar. Meglepett, hogy ilyen fiatalon már így értenek hozzá, szerintem nagyon ügyesek!

• Az hogy derült ki, hogy ki mit fog csinálni?

Hú, már nem emlékszem, hogy hogyan lett… kérték, hogy valaki legyen csapó és én jelentkeztem.

• Ezek szerint a kommunikációs csapattal külön tartottátok a kapcsolatot?

Igen, már vagy ötezer különböző Messenger csoport van, amiben különböző emberek vannak. Ha visszakeresek egy üzenetet, hogy hányra kell mennem, vagy hova, akkor mindig kiad vagy hatvan csoportot. Amikor végignézem, hogy melyikben van az az üzenet, akkor akaratlanul is eltöltök egy csomó időt, és így visszapörgetem az emlékeket.

• Mi volt a legemlékezetesebb személyes élményed?

Amikor megtisztíthattam a Kalasnyikovot… meg amikor fölhoztam a kiállító terembe. A frászt hoztam a múzeumlátogatókra!

Kalasnyikovval és Fazakas Csengével

• A fegyver, vagy a tárgy régisége, mi volt a legizgalmasabb ebben?

Mind a kettő egyformán. Mert a fegyver, egy gyereknek, ha megfoghatja, nagy élmény, de az is érdekes, hogy milyen fegyvereket használtak régen és hogy ma milyen fegyverek vannak.

• Az itteni munka után másképp nézel a történelemre?

Igen, már nem csak a vérengzés-lövöldözés részét látom, hanem például azt is, hogy idősek is éltek itt, és katonák, és jól kijöttek egymással. Meg itt voltak a magyar tiszti lakások és a szovjet katonák is, és bár előzőleg harcoltak egymással, mégis meg tudtak élni egy helyen.

• Milyennek képzeted korábban a múzeumot? Változott-e a véleményed róla?

Hát, kicsit unalmasabbnak képzeltem a múzeumokat. Nem gondoltam, hogy ennyire meg kell tisztítani a kiállításra szánt tárgyakat, sőt, oda kell figyelni, hogy mivel tisztítjuk meg. Arra sem gondoltam, hogy ilyen aprólékos és szervezett munka a kiállítás rendezése. Hogy ilyen precíz csapatmunkát igényel, meg ilyen sokáig tart, mint például a képek felfüggesztése, azt például több napig csináltuk. De szerintem sokkal jobb így, mert alapos munka van mögötte, és jó érzés ránézni.

• Akkor téged ez nem riaszt…

… sőt, inkább vonz.

• A rendezés során is mondtad, hogy nagyon vonzódsz a múzeumi munka iránt. Mi az ami a legjobban megfogott a múzeumban?

Igazából mindaz, amit csináltunk. Hogy feltártunk egy korszakot, aztán összegyűjtöttük a tárgyakat, aztán rendszereztük őket és csináltunk belőle egy kiállítást, és aztán megmutathatjuk a többi embernek is, hogy mit alkottunk. Izgalmas, ahogy a folyamaton végigmehettünk. Most nagyon elkezdett érdekelni a muzeológus szakma, és azt szeretném majd tovább tanulni.

• Amikor először tartottál tárlatvezetést a kiállításban, azt mondtad, hogy tárlatvezető szeretnél lenni.

Igen. De aztán rájöttem, hogy igazából nekem a kiállításrendezés összes lépése tetszett. Sőt, utánaolvastam, hogy a muzeológus konkrétan mit is jelent, és azzal foglalkozik, amit mi is csináltunk: összegyűjtöttünk mindent egy korszakról, azt rendszereztük, kiállítottuk és megmutathattuk. És nekem minden része tetszett!

• Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni az itt végzett munkából, akkor melyik volt a számodra a legemlékezetesebb?

Nem tudok csak egyet kiemelni.

• Ha többet mondasz, akkor mik ezek a villanások?

A tárgyak tisztítása…

• Tényleg??

Igen! Mert a nagy rohanásban nem volt idő megnézni tüzetesen a tárgyakat, de amikor tisztítottam, minden részét láttam. Szóval az nagyon tetszett. Meg az interjúzások is érdekesek voltak. Konkrétan, mint egy mesedélután. Meg a forgatás is nagyon vicces volt. A kirándulások is érdekesek voltak, sok újdonságot tanulhattunk, meg a tábor is nagyon izgalmas volt. Tisztára, mintha munkahelyem lett volna, és minden nap be kellett járnom, azt nagyon élveztem.

• Mi az amire a legbüszkébb vagy a projektből?

Magára a kiállításra vagyok a legbüszkébb.

• Magadénak érzed?

Nem csak. A miénknek. De a magaménak is, igen.

• Szerinted milyen lesz a jövő múzeuma? Hogyan kellene a múzeumoknak változniuk ahhoz, hogy még vonzóbbak legyenek, hogy még több emberre gyakoroljanak ilyen hatást, mint rátok?

Most sok múzeum elkezdte az „okosítást”, interaktív játékok vannak a kiállításokon, de gépeken. Szerintem lehet interaktív játékokat csinálni, sőt, az jót is tesz egy múzeumnak, de nem tableteken, mert egy múzeumba – attól függ persze, hogy milyen kiállítás – azok nem teljesen illenek. például 21. századi készülékek egy 18. századi kiállításba. Szerintem sokkal jobban megőrzi a varázsát, ha olyan eszközöket használunk, amilyeneket akkor használtak. Például vegyük a kastélyt: belül nem modernül néz ki, hanem olyan, mint amilyen Ferenc József idején volt, szóval restaurálva van. Maga a történelem az érdekes.

• Van a családban valami indíttatás, vagy teljesen magadtól jön, hogy a múlt téged ennyire érdekel?

Keresztnagymamám, Szlávik Jánosné Zsóka, idén a Gödöllő Kultúrájáért díjat kapta, ő helytörténész. A Bye-bye Szása riportjait vele kezdtem el. Sokszor jöttem vele nyáron a kastélyba az unokahúgommal, kirándulni, vagy csak a parkban sétáltunk… Én is kastélygyereknek nevezhetem magam, mint a kiállítás Misije, legalábbis remélem!

• Az érdeklődésed a kastélyra irányul, vagy más korok, helyszínek is érdekelnek?

A történelem más részei is érdekelnek, de a kastély, az a szívem csücske!

                                                                                                                                                   Kovács Éva Marianna