Egy kastély titkos élete

Egy kastély titkos élete

Levelek a kályhalyukból

Szovjet dokumentumok kerültek elő a Gödöllői Kastély felújításakor

2019. január 28. - Egy kastély titkos élete

A II. világháború végén, 1945 decemberében a szovjet csapatok elérték Gödöllőt és azonnal beköltöztek a kastélyba. Az épület nagy részében kórházat alakítottak ki, a kastély berendezését pedig szinte teljesen elpusztították illetve értékesítették. A szovjet katonák 1948 júniusáig tartózkodtak itt. 1951-re azonban a teljes épület újra katonai funkciót kapott: a főépületben a magyar honvédség, a déli szárnyakban szovjet vegyvédelmi, híradós és repülőgép-javító alakulatok állomásoztak. 120 fős sorállomány és 20-25 tiszt tartózkodott rendszeresen a kastélyban. A Rudolf-szárnyat, a lovardát, az istállókat, a konyhaszárnyat, a főudvarmesteri épületet, a kocsiszínt katonai célokra alakították át. A főépületbe 1958-ban a magyar katonaság helyére szociális otthon költözött.

A szovjet laktanya 1991-ig, a szociális otthon 1994-ig működhetett a kastélyban. A ma már nagyobb részében helyreállított, gyönyörű barokk épület felújítási munkáinak kezdetén, 1995-ben az egyik kályhafülke mögötti nyílásban különös levélkupacra lettek figyelmesek a munkások. Az elpiszkolódott, nagyrészt levelekből álló iratanyag bekerült a kastély múzeumi gyűjteményébe.

portre_v.jpg

A levelek többsége 1947 első harmadából származik, szinte mindet a gödöllői kastélyban állomásozó szovjet katonáknak címezték, de van köztük Gödöllőn íródott levél is. A borítékokon a címzettek neve mellett a 69732-es tábori postai azonosító szám szerepel. Mindegyik borítékon látható a postai bélyegzők mellett a katonai cenzúra bélyegzője.

bori_te_kok_v.jpg

A levelek többsége viszonylag épen megmaradt, de akadnak köztük töredékesek, szakadt borítékok, és van olyan is, amit restaurátori feladat lesz szétfejteni. A levelek leginkább vonalas füzetlapra, tintaceruzával íródtak, s maga a levélpapír szolgál borítékként is, háromszög-formára meghajtva. Előfordul azonban tintával megírt színes boríték, selyempapír-béléssel, de van, ahol a borítékhoz és a levélhez is a Vörös Hegység Kolhoz valamiféle nyilvántartásának lapjait használták fel. A levelekhez néha kedves mellékletek is tartoztak: fotó vagy préselt virág. A címzettekhez azonban ezek a levelek sosem jutottak el. Nem tudni, miért kerültek a kályhalyukba, de amikor előkerültek, a szakadt, gyűrött és piszkos levelek között néhány levél sértetlenül maradt meg. Ezek felbontatlanok voltak.

bori_te_k.jpg

Izgalmas, ugyanakkor megrázó élmény volt rendszerezni, felbontani és feldolgozni ezeket az iratokat. A munkában Lázár Júlia tanárnő volt segítségünkre, aki a még olvasható levelek magyarra fordítását elvégezte. A szovjet katonáknak családtagjaik, barátaik, szerelmeik által írt sorokat igen óvatosan, burkoltan fogalmazták, hiszen a cenzúra miatt konkrétumok, más által nem olvasható információk nem szerepelhettek bennük. A háború utáni szegénységről, az inflációról számolnak be főként az otthon maradottak, és mérhetetlen aggódásról, fájdalomról a sokszor egyetlen gyermek távolléte miatt. Különösen fájdalmas annak az édesanyának a levele, aki a beteg fiának, Mizjuk Vlagyimir Szemjonovicsnak fogalmazta sorait, amihez a címzett unokahúga, az iskolába készülő Lénocska kedves rajzot készített.

vologya_nak_szo_lo_leve_l_v.jpg

„1947. II. 24.

Kedves szülöttem, egyetlen gyermekem! El sem tudod képzelni, majd megszakad a szívem, annyit aggodalmaskodom amiatt, hogy betegen fekszel és méghozzá idegen helyen, ahol senki sem látogat meg, nem ápol, nem gondoskodik rólad.

Kedves gyermekünk! Írd meg, hogy hogy vagy, hogy érzed magad és mi történt veled. Ha csak egy pár szót is, de gyakrabban írjál. Hiszen jól tudhatod, mennyire várom leveleidet. Mostanában éjjel-nappal rád gondolok.

Lénocska mindig azzal vígasztal, ne sírjál, Vologya bácsi hamarosan hazajön. Most leültem, levelet írni neked. Lénocska is itt ül, levelet ír neked és valamit rajzolgat. Ebben az évben már iskolába megy. (…)

A mielőbbi viszontlátásig üdvözlünk és forrón csókolunk.

U.i. Mielőbb írd meg, hogy szolgál az egészséged: Édesanyád

Lénocska levelét is elküldöm a rajzzal, amely saját keze munkája.”

lenocska_rajza_v.jpg

A levelet és a levélbe gondosan behajtogatott rajzocskát Vologya bácsi sosem kaphatta meg. A látogatók viszont most más dokumentumokkal együtt megtekinthetik a ZÁR(OL)VA című új időszaki kiállításon.

                                                                                       Faludi Ildikó

Fotók: Dabasi András, Gödöllői Királyi Kastély Archívuma

A ZÁR(OL)VA című kiállításról bővebb információ ITT!

A bejegyzés trackback címe:

https://kastelytitkoselete.blog.hu/api/trackback/id/tr1414593340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása